Magyarország egyik legmarkánsabb gazdasági és társadalmi problémája a foglalkoztatás kritikusan alacsony szintje. A kedvezőtlen foglalkoztatási statisztika egyik fő okozója az alacsony iskolai végzettségű személyek rendkívül szerény foglalkoztatási mutatója. Míg a 15-64 éves népesség foglalkoztatási rátája 55,4{b1675c41198ed2e7e719841c701607ee90a4bfebe97d2ffdb064089e0b49652c} volt 2010-ben, addig a legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkezők esetében ez az arány mindössze 25,7{b1675c41198ed2e7e719841c701607ee90a4bfebe97d2ffdb064089e0b49652c} Az elmúlt évtizedek gazdasági szerkezetváltása következtében megfelelő munkalehetőségek híján ezen emberek többsége kívül rekedt a munkaerőpiacon, reintegrációjuk, aktivizálásuk pedig a sokszor többéves inaktív periódus után komoly kihívást jelent. A munkaerőpiac keresleti oldala nem képes felszívni az alacsonyan képzett, illetve szakképzettség nélküli embereket, így többségük inaktív marad, vagy a „másodlagos munkaerőpiacon” talál állást. Az alacsony iskolai végzettségűek munkaerő-piaci integrációjának nehézségei mellett az elmúlt években fokozatosan erősödő jelenség egyes hiányszakmák kialakulása (például a közlekedési és logisztikai ágazatban, az építőiparban). Kialakult az az ellentmondásos helyzet, hogy
nagy tömegben állnak rendelkezésre szakképzetlen munkavállalók, miközben jelentős mennyiségű munkaerő-piaci igény jelenik meg. Ma már nem kivételes, hogy Magyarországon nem található kompetenciákat a hazai vállalatok külföldi munkavállalókkal fednek le, miközben a képzési kapacitások újraépítésével középfokú végzettséggel vagy azt el nem érő képzésekkel viszonylag rövid idő alatt ismételten
megteremthetők lennének egyes hazai szakmák, szakmacsoportok.

-Forrás: https://www.palyazat.gov.hu/doc/3351 Tervezesi_felhivas_Ujra_tanulok_kiemelt.pdf,